BÖBE (Budapesti Ökumenikus BEszélgetések)

A beszélgetések célja az, hogy a keresztény egység égető kérdéseiről és a kereszténység előtt álló, sokszor önkritikát igénylő kihívásokról a főiskolás és egyetemista fiataloknak (és velük együtt) fórumot biztosítson.

E fórumon az adott témák iránt érzékeny előadók vesznek részt egy spontán, noha moderált beszélgetés formájában, majd a hallgatóság teszi föl kérdéseit. A szorgalmi időszakban havonta sorra kerülő beszélgetéseket agapé követi.

A lényegben egyetértünk - az Új Ember cikke a kezdetekről

BÖBE (Budapesti Ökumenikus BEszélgetések) korábbi estjei

2007

• A következő BÖBE időpontja: 2007. november 15.

2006

• Fogyasztói társadalom és a keresztény ellenállás lelkisége - Béres Tamás, Jávor Benedek (március 23.)
• Magyar ifjúsági részvétel az ökumenikus mozgalomban - Buday Gergely, Fedor Mónika, Nagypál Szabolcs, Orova Csaba, Szaszkó Sándor (május 8.)
• Magyar ősvallások: kincsestár vagy babona? - Soós Szilárd (október 24.)
• Jöjjetek hozzám! Mindnyájan? Kisebbség, közösség, befogadás - Buday Nelli (december 4.)

2005

• Háború és békevágy - Bóna Zoltán, Novotny Dániel, Tóth Mihály (február 8.)
• Vallások a házasságról - Simon Eszter, Govardhana dász, Abdul Fattah Munif (március 10.)
• Beleszületni vagy megtérni: vallási önazonosságunk - Radnóti Zoltán, Sajgó Szabolcs, Ming Lai (április 4.)
• Egymást tanítva és figyelmeztetve: erkölcsi kérdések - Szopkó Márk, Bartha István, Békési Sándor (október 24.)
• Csepp a tengerben: szintek és döntéshozás az egyházban - Puskás Attila, Magyar István, Pecsuk Ottó (november 24.)

2004

• A világ közepe - közösség és individualizmus (február 17.)
• Imaszőnyeg és rózsfüzér - lelkiség és imakultúra (március 22.)
• Ki viseli a reverendát? Nő és férfi szerepe az egyházban (április 22.)
• A nagy ho-ho-ho..., avagy misszió a 21. században (május 11.)
• Közös liturgia: megér egy misét? (szeptember)
• Az élet párbeszéde - együttműködés társadalmi és politikai kérdésekben: Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, Katolikus Karitász, Baptista Szeretetszolgálat (október 26.)
• Milyen alapon? A vallásközi párbeszédről: Szebik Imre, Szűcs Ferenc, Gáspár Csaba László (november 25.)

2003

• Kinek higgyek: az egyháznak vagy magamnak? A "tanítóhivatal" (február 18.)
• Kereszt(y)én(y) nyelvzavar, avagy tudunk-e egymással beszélni? (március 11.)
• Hagyma kontra ementáli - egyházmodellek (április 15.)
• Te is pap vagy?! Lelkészség - papság (május 6.)
• Szentségi matematika: 7-2=? (november 11.)
• A szentség titka (december 9.)

BÖBE - Vallások a házasságról

2005. március 10-én három vallás képviselője, SIMON Eszter evangélikus hittanár, GOVARDHANA dász (TORNÓCZKY Gusztáv) Krisna-tudatú lelkész, és Abdul Fatta MUNIF, muszlim lelki vezető, és harminc-harmincöt lelkes hallgató gyűlt össze, hogy a házasságról beszélgessünk. A három vallás különböző kultúrában született és különféle kultúrát hozott létre, így más-más oldalról közelíti meg a házasság kérdését.

Az iszlám az Isten keresésen túl, a társadalom problémáira is próbál "természetes" válaszokat adni, így a házasságra nem mint szentségre, hanem mint életszövetségre, társadalmi létformára tekint, és lehetséges a válás. Az iszlám hagyomány a nő és a férfi kapcsolatában a szerelem helyett inkább egyrészt az ésszerűséget, a társadalom érdekeit nézi, amikor a házasságról gondolkodik, másrészt a Koránt tartja szem előtt, amelyben például azt olvashatjuk: "a férfiaknak egy fokozattal több adatott, mint a nőknek." E tanítás sok vitára adott okot a muszlim lelki vezetők között, s a pozitív konszenzus szerint többletfokozaton azon felelosséget értik, amelyet a férfinek a nővel szemben föl kell vállalnia. Az arab országokban elterjedt mondás szerint "a családban a nő a belügyminiszter, a férfi pedig a külügyminiszter." A vallásközi házasság csak a muszlim férfiak számára lehetséges ábrahámita, azaz keresztény vagy zsidó nővel, míg a muszlim nők csak muszlim férfiakhoz mehetnek feleségül.

A sokféle vallási hagyományt lazán egyesítő hinduizmus fölfogásában a "teremtések" kiindulópontja a különböző univerzumokban létező Brahma, aki gondolatával egyszerre teremti Manut, a férfit, és Saturipát, a nőt. A Krisna-tudatúak hite szerint a "lelkigyakorlat" (az ember közeledése Istenhez) számára az egyedülálló életforma lenne ideális, ha valaki azonban nem tudja életét házasság nélkül elképzelni, vállalkozhat rá. A házas kapcsolatot igen körültekintően készítik elő, a személyes rokonszenven túl figyelnek például a pár horoszkópjára. A házasságot hosszú, jegyességszerű időszak előzi meg. A házasságkötés világraszóló esemény, amikor a falu apraja-nagyja megjelenik, hogy osztozzék a pár örömében. A Krisna-tudat fölfogásában is a férfi vállal felelosséget a nőért, a szertartás alatt az apa e felelősséget az egész közösség előtt ünnepélyesen átruházza a férjre. A Krisna-tudatúak a jegyességet gyűrű helyett a lány homlokára festett piros ponttal, a házasságot a haj elválasztásánál húzott piros vonallal jelzik.

A hindu hagyomány elfogadja a többnejűséget, érvelésük szerint ugyanis a nő nem maradhat egyedül, védelem nélkül. A válás szigorúan kerülendő, akkor is, ha valaki a házassága után tért meg, és párja más vallású, mert a házasság "szentség".

A kereszténység szerint Isten megteremtette az embert, Ádámot, és látta, hogy "nem jó az embernek egyedül", ezért úgy döntött, hogy segítőtársat ad neki, egy nőt, Évát. Ez a házasság alapja, s végső célja az, hogy az ember önmagára találjon. A házastárson keresztül az embert Isten öleli magához, és ezen elfogadó szeretetben tud gyógyulni az ember sebzettsége, és válik szabaddá arra, hogy önmagává válhassék, azzá, akinek Isten álmodta a teremtéskor. A házasság megítélése a keresztény felekezetekben némileg eltérő. A római katolikus és az ortodox megértés szentségnek tartja, a katolikusok pedig ezzel fölbonthatatlannak is. Ugyanakkor a protestánsok és az ortodoxok noha nem bátorítják, mégis lehetővé teszik híveik számára a válást és az újraházasodást.

A nemiség az iszlám "természetes" és gyakorlatias fölfogásában a házasok igényei szerint jelenik meg. Az azonos neműek kapcsolata szigorúan tilos, ha napvilágra kerül, egyes országokban halállal büntetik. A Krisna-tudatúak a nemiség két formáját különítik el: a vallásos, egyben házasságban megélt nemiség elsősorban a leendő gyermekek életre hívásának vágyából születik, szent és tiszta. A Bhagavad-Gítában így szól Krisna: "Az ilyen nemiség én vagyok." Vallástalan formájában azonban a nemi vágy csupán önmagára mutat, és szenvedélybol táplálkozik. A Krisna-tudatúak szerint az azonos neműek kapcsolata nem segíti a lelki fejlodést, azaz törekedni kell e magatartás megváltozására. "Mi nem akarunk semmit kötelezővé tenni, inkább belső megértésre törekszünk." A kereszténység a nemiséget kizárólag a házasságon belül tartja elfogadhatónak. "A paráználkodás a házasság silány változata." Az azonos neműek kapcsolata a keresztények többsége szerint elfogadhatatlan. Mindazonáltal a Krisna-tudatú lelkész néhány mondatában valamiképpen a három vallás közös fölfogását fogalmazta meg: "a fő cél nem a törvények betartása, hanem hogy az ember egyfajta ragaszkodást alakítson ki Isten iránt. E ragaszkodásnak lesz majd következménye, hogy az ember lassan képessé válik a törvények betartására."